Tudtad, hogy ma, március 20-án van a Boldogság Nemzetközi Napja? Az év minden napján, de ma, különös tekintettel a fennálló helyzetre - szükségünk van arra, hogy a figyelmünket valami pozitív, előre mutató dologra tudjuk helyezni.

Okoz fejfájást annak a pénznek a hiánya, amit már megtermelt a cégetek, csak még a vevőtök nem adta oda? Átéltétek már azt, hogy egy, de akár több havi bevétele a cégnek még nem a saját, hanem a vevők kasszájában, bankszámláján van?

Hihetetlen, hogy még napjainkban sincs olyan törvény, amely valóban büntetné és teljes mértékben megakadályozná a számlák ki nem fizetését!

De amíg az van, ami van, sok vállalkozás megismeri az ”elméleti bevétel” fogalmát.

Mi ez az „elméleti bevétel”?

Számviteli nézőpontból, ha a vevő elviszi az árut, vagy megkapja a szolgáltatást és mi ezért kiállítunk egy átutalásos számlát, már bevétellel rendelkezünk. Még akkor is, ha az a pénz csak hetek, hónapok múlva fog megérkezni – vagy éppen soha sem.

Na, ezt nevezem én csak „elméleti bevételnek”! Virtuális! Nem megfogható! Ebből nem tudunk tankolni, bért kifizetni, törleszteni, vásárolni. Azon egyszerű okból kifolyóan, hogy nincs is ott az a lóvé. Csak majd egyszer, esetleg… Ezért mi a partnereinket meg szoktuk kérni, hogy amikor erről beszélgetünk, ne bevételnek, hanem „kiszámlázott érték”-nek nevezzük. Mert ez legalább igaz.

Több ügyfelünknél értünk el egészen komoly eredményeket a kintlévőség kezelés területén. Ezek közül egy sztorit ismertetek.

Évekkel ezelőtt egy magas minőségű húskészítményeket gyártó partnerünket konzultáltam. A cég töretlenül fejlődött (megjegyzem, azóta is), de volt némi felhő a szép kék tiszta égen. Kényelmetlen mértékben megnövekedett a lejárt határidejű kintlévőség. A cég továbbra is napra pontosan fizette a saját kötelezettségeit, mert ez náluk becsületbeli ügy, de az 50 M Ft kinnlevőség már hiányzott erősen.

Nem ezen a programon dolgoztunk az együttműködési megállapodás alapján, de kérésükre nekiálltunk. Egy konzultációs napunk nagyobbik felét ennek a problémának a kezelésére fordítottuk.

Amit csináltunk:

• Létrehoztuk a kintlévőség kezelő posztot a szervezetben. Ez nem egy új munkatárs felvételét jelenti, hanem egy olyan feladatkört, amit napi 1-2 órás munkaként oda lehet adni egy kollégának.

• Nagyon pontosan, részletesen meghatároztuk a kintlévőség kezelés szabályát, folyamatát. Megint csak megjegyzem, hogy ez nem azzal kezdődött, hogy „kiküldjük a felszólító leveleket a tartozó partnereknek”. Nem, a kintlévőség kezelés sokkal korábban kezdődik. Szinte még a számlázás előtt. És barátságosabb kommunikációval.

• Meghatároztuk, milyen statisztikákat kell figyelni, hogy nyomon kövessük ennek a területnek a működését és a változásokat.

• Megbeszéltük a tulajdonosokkal, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak a munkatársnak, aki sikeres akar lenni ezen a poszton. Ennek alapján ők behívtak egy kolléganőt és elbeszélgettünk vele a várható feladatról. Jó választás volt. Habozás nélkül elvállalta.

• Elkezdte végezni a tevékenységét. Amit heti alapon statisztikai grafikonon is vezetett, hogy lehessen látni az elmozdulást és a munkája eredményét.

És ténylegesen mi lett az eredmény?

Alig több mint két hónap alatt a lejárt kintlévőség 30 M Ft-al, 20 M Ft alá csökkent. A következő célkitűzés is megszületett: Gyerünk tovább! Szorítsuk le a lejárt kintlévőséget 10 M Ft alá!!!

És azóta is kiváló, szinte baráti viszonyban vagyunk a cég tulajdonosaival. Ezért Kovács Péter, a Darnó Hús márkanevű csodafinom hústermékeket előállító Funkció Kft. egyik tulajdonosa fel is hatalmazott, hogy eláruljam: A sok évvel ezelőtt kidolgozott módszert némi módosítással alkalmazva a lejárt kintlévőségek hosszú ideje 1 M Ft alatt vannak, pedig nem kis cégről van szó. 

Te is el tudnád azt az érzést képzelni, hogy a mostani lejárt kintlévőség 60%-a cirka 2 hónap múlva benn csücsül a bankszámládon? Vagy akár a többi is? Sejtem, hogy mi a válaszod:)

Tanulságok:

• Amire odateszed a figyelmed, azt megkapod! Ha a bevétel beérkeztetését elkezded kontrollálni, akkor az be fog érkezni!

• Legyen szabálya és felelőse a kintlévőség kezelésének!

• Legritkábban heti rendszerességgel figyeljétek a kintlévőségek statisztikáit, változásait!

• És ne feledkezz meg a munkatárs megjutalmazásáról, ha eléri, hogy ne csak elméleti bevételetek legyen, hanem gyakorlatban is ott mosolyogjon a nektek járó pénz a bankszámlátokon!

Benjamin Franklin nem akármilyen ember volt. Egy igazi polihisztor. Amerikai feltaláló, író, polgári demokrata politikus, természettudós, filozófus, nyomdász, az első név szerint ismert amerikai sakkozó. Egy szegény család 15. gyermekeként született, 2 évet járt csak iskolába, mikor már elkezdett dolgozni. 1706–1790-ig élt. Egyik legismertebb találmánya a villámhárító.

Ha azt kapnád feladatul egy kvízműsorban, hogy néhány perc alatt írj össze annyi közmondást, szólás-mondást, amennyi csak eszedbe jut, biztosan lenne közöttük olyan, amely már közhelyszerűen, elcsépelt módon emlegeti a tanulás szükségességét: „A tudás aranyat ér!”, „Tanulni, tanulni, tanulni!”,  „A tudás hatalom – légy Te a leghatalmasabb!”, „Jó pap holtig tanul.”.

Hogyan profitálj a hétköznapokban Einstein relativitáselméletéből? Na, ezt mindjárt kifejtem bővebben, csak kicsit előkészítem a terepet. Albert Einstein okossága számomra lenyűgöző. No nem a legmagasabb szintű elméleti fizikában mélyedtem el, mert az nem az én területem…

De van számtalan olyan általa megfogalmazott törvényszerűség, amelyet a mindennapokban is jól lehet alkalmazni. Lehet belőlük profitálni, ha átülteted őket valahogy hétköznapi használatba. És sokszor ezek nem is annyira bonyolultak, mint gondoljuk….

Einstein maga is azt mondta:

Amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt Te magad sem érted.

Itt van mindjárt a relativitás elmélete, ahogy ő fordította le hétköznapi nyelvre:

„Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglátod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc lenne. Na, ez a relativitás.”

Na! Ezt nevezem én érthető, egyszerű magyarázatnak!

Minden viszonylagos. Valamihez képest sok vagy kevés, gyors vagy lassú egy dolog. Ez a lényege ennek az egésznek. De most hagyjuk a testek egymáshoz képest történő mozgását és sebességét, amiből Einstein is kiindult.

Nézzünk életszerűbb példákat:

Megfigyelted Te is a következőket?

Minél jobb helyen, jobb társaságban vagy, annál gyorsabban telik az idő. Minél rosszabb helyen, rosszabb közegben, minél nyűgösebb, unalmasabb dologgal foglalkozol, annál lassabban vánszorog.

Mindig nagyon tudtam azokat az embereket sajnálni, akiknek a munka egy büntetés. Ha olyan helyen dolgoznak, amit utálnak. Ha nem szeretem tevékenységekkel kell foglalkozniuk.

És ez nem csak alkalmazottakkal, hanem még vállalkozókkal is előfordul. Nem kihívásból, pozitív motivációból foglalkoznak az adott tevékenységgel, hanem mert ebből élnek – lehet, hogy nem is rosszul. De nagyon kevés örömforrást jelent számukra a munka!

Mindig is azt vallottam: Sok mindennel lehet pénzt keresni. Sok mindenből meg lehet élni.

De ha nem jelent örömet, ha nem szívesen csinálom nap mint nap, akkor mi értelme az egésznek?!?!

Emlékeztek a régi Beatrice nótára? „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás.”

Hát ezek az arányok már lehet, hogy torzultak.

De fogadjuk el, hogy az életünk kb. 1/3-át alvással töltjük. Töltőre tesszük a testünket….

Ha a maradék kétharmadát, az ébren töltött életünket tekintjük aktív időszakunknak, akkor kiderül, hogy annak a nagyobb felét a munkával töltjük.

Hát ebből a nézőpontból sem mindegy, hogy:

• Milyen tevékenységgel töltjük azt a munkaidőt? Örömünket leljük benne? Ha igen, gyorsan elszalad. Ha nem, akkor állandóan az órát lessük…..
• Kikkel töltjük ezt az időt? Hozzánk érzelmileg milyen közel álló emberekkel? Jó velük együtt lenni napi 8-9, vagy még több órát? Akkor ez egy könnyed játék. Ha nem, akkor valóságos büntetés.
• Milyen értéket teremtünk ez idő alatt másoknak? Tényleg értékes, amit csinálunk? Akkor nem sajnáljuk a ráfordított időt.
• És menjünk tovább: Milyen barátokkal, ismerősökkel vesszük körül magunkat? Suhan velük az idő vagy vánszorog? (Olvastad: Einstein is hasonlóval példálózott…)

Cég, munkahely, munka, barátok…. Az idő mindenhol relatív, gyorsan vagy lassan telik.

De mint látod, Te is tudod befolyásolni, hogy számodra a relativitáselmélet alkalmazásával könnyedén, örömteli tevékenységekkel telik az időd, vagy csigalassúsággal vánszorog.

Ezért válogasd meg a munkádat, a tevékenységeidet, a kollégáidat és a barátaidat! Ez igaz akkor is, ha cégvezető vagy és akkor is, ha alkalmazott. Te döntesz!

És mindenekelőtt olyan célokat határozz meg magad számára, ami bizsergető örömmel tölt el, amikor az eléréséért dolgozol!

►►►►

Ingyenesen letölthetsz egy vállalkozóknak szóló esettanulmány gyűjteményt, számtalan hasznos tanulsággal fűszerezve: Klikk!

Hadd meséljek el neked egy tanmesét: „A nyuszika egy kis gyerekjáték homokozó lapáttal elszánt tempóban, lihegve-erőlködve kapirgálja a földet az út mentén. Arra sétál a süni, aki megkérdezi tőle: 

• Mit csinálsz, Nyuszika?

• Nem látod? Gödröt ások. És nagyon sürgős, mert el kell vele készülnöm holnapra, különben nem fizeti ki a medve.

• Hát itt van a sarkon a mezőgazdasági bolt! Miért nem mész el és veszel egy igazi ásót? Tízszer ilyen gyorsan haladhatnál! – mondja a süni.

• Hát nem érted, hogy nem érek rá? Sietnem kell, ráadásul az ásó is pénzbe kerül….”

Elgondolkodtál már azon, neked mi jelent az, hogy SZABADSÁG? A szabadság szó hallatán az első, ami eszünkbe jut, talán ez: Olyan nap, amikor nem kell megjelenni a munkahelyen dolgozni. Törvények szerint fizetett szabadidő. Ez is valami. De ez nagyon korlátozott dolog.

Van egy kedves történet, amit talán ismersz Te is. Két székely ember szótlanul iszogat a kocsmában néhány órája. Az egyikük lábánál hever egy kutya és fájdalmasan nyüszít.

Elindult az új év, múlik már a bejglisokk, a kajakóma és a szilveszteri bulik hatása, túlestünk az első munkanapokon is. Kezdünk belerázódni ebbe a 2020-as esztendőbe…

Levelet kaptam Budapest Főváros Kormányhivatalából. Tárgya: Nyugdíjbiztosítási hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés. Küldtek egy kimutatást arról, mikor, hol, mennyit dolgoztam. Ezt az írást ez a levél ihlette, ezért köszönöm a Kormányhivatalnak a küldeményt!

Megnéztem ezt a kimutatást és furcsa érzés kerített hatalmába. Ezekben a számokban nem csak egy statisztikai nyilvántartást láttam meg, hanem mást is.

Kicsit talán szentimentális is a történet és gondolatsor, de jó szívvel ajánlom figyelmedbe!

A kimutatásból megtudtam, hogy 31 év 153 nap szolgálati idővel rendelkeztem 2018.12.31-én. Azóta ez már közel egy évvel több lett.

1976.07.22-én történt az első olyan munkavégzésem, amelyet a nyugdíjba majd beleszámolnak! A baracsi Béke MGTSZ (Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet) volt az első munkaadóm. Diákként nyári alkalmi munkát végeztem ott. Nem voltam még 12 éves!

Ezt ma már lehet, hogy gyermekmunkának minősítenék és bünteti a törvény… nem tudom… Én akkor nem éreztem azt, hogy kizsákmányolnak. Sőt! Büszke voltam arra, hogy a felnőttekkel együtt dolgozom és bírom velük a tempót. Hogy egyenrangúnak tekintenek, mert hasonló munkát végeztem, mint ők. Gyümölcsszedés, vízhordás, öntözőrendszer telepítése és őrzése a krumpliföldeken. Ilyenek. Több nyáron át dolgoztam ott általános iskolás koromban.

Amit megkerestem, az az én pénzem volt, én gazdálkodhattam vele. Meggyőződésem, hogy a fiatal korban végzett munka jellemformáló hatással bír!

Rám nézve biztosan az volt. 

Szüleimtől mindig ezt hallottam és láttam: Végezd el tisztességgel a rád bízott munkát. Úgy, hogy ne kelljen szégyenkezned miatta. Sok minden más mellett ezért is nagyon tisztelem és szeretem őket. Mert értéket és példát mutattak ebben is. Anyukám kereskedelemben dolgozott, apukám buszsofőr volt. Tisztelték őket a hozzáállásuk miatt. De ebből a munkából nem lettünk gazdagok, sőt….

De négyen voltunk (és vagyunk) testvérek és mind a négyünket tisztességes emberré neveltek. Sok túlmunkát, spórolást, háztáji gazdálkodást végezve teremtették meg a szükséges anyagiakat. Segítettek minket mindig, ahogy tudtak.

Édesapám két napja volt 84 éves, anyukám a 82. évében van. Remélem, hogy még nagyon sokáig köztünk lesznek, hogy ezt az értékrend mutatást meghálálhassam nekik.

Azóta is tisztelem a fizikai munkát végző embereket. Persze csak ha tisztességgel elvégzik a rájuk bízott munkát. Mert igazi értéket teremtenek mások számára is.

Ne tartsatok demagógnak, de szerintem a munkáját hivatástudat szintjén, profin elvégző kukás vagy egy takarító többet tesz hozzá az életünkhöz, többet segít nekünk, mint néhány politikus, magas beosztású önkormányzati tisztségviselő vagy tévéből ismert „celeb” sztár.

Ezért én nagyon gyakran alkalmazom a dicséretet teljesen ismeretlen embereknél is, ha azt látom, hogy valaki tisztességgel elvégzett, minőségi munkát tesz le az asztalra.

Csak az elmúlt napokból néhány példa: egy bevásárlóközpont mellékhelyiségének takarítójának köszöntem meg a tisztaságot, egy szőnyegbolt eladójának a készséges, barátságos, segítő kiszolgálást, egy LIDL-es pénztárosnak a pörgős, mégis mosolygós kiszolgálását a hosszú sor ellenére. Alaposan elismertem őket!

És tudom, hogy őket ezzel egy kicsit büszkébbé tudtam tenni és jobbá tettem a napjukat!

Büszkeség…. Nem mindenki szereti ezt a szót. Mert van, aki keveri a nagyképűséggel, pökhendiséggel, vagy valami hasonlóval.

Pontosítsuk, mit jelent a BÜSZKESÉG!

Ezeket a meghatározásokat a wikiszótár.hu oldalról másoltam ide:

1. Megelégedettség vagy öröm érzése amiatt, amit tettünk, vagy amit egy másik személy tett (aki szoros kapcsolatban áll velünk).
2. Önmagunk értékének tudása. Bizonyosság abban, hogy magunk vagy társainkkal képesek vagyunk jó hatásokat okozni, célokat elérni. Diadalmas érzés, amit az ember önmagába vetett hite, bizonyossága és saját, magas szintű jóra törekvésének ideáljaihoz való igazodás tart fenn. Ez olyan önbecsülés, amit a csoportban betöltött szerep, vagy az elért eredmény igazol vissza.

Ebből látszik, hogy az ember a saját maga, vagy közvetlen társai által elért olyan eredményekre büszke, ami építő jellegű, előre vivő dolog. Amivel segítettünk másoknak, még ha az a fizetett munkánk része is volt.

Arra ritkábban vagyunk büszkék, hogy ma megint mennyit sikerült lógnunk a munkahelyen, vagy mennyi selejtet gyártottunk.

Ha meg valaki attól elégedett, hogy valamit hogyan oldott meg nagyon „ügyesbe”, hogyan tudott valakit megkárosítva előre jutni, hát azért az kétes dicsőség és értékrendi problémákra utal…

Szeretnéd, hogy az igazi jó értelembe vett BÜSZKESÉG terjedjen el és legyen egyre jellemzőbb jogos érzés a környezetedben élők számára?

HA IGEN, FOGADD EL JÓ TANÁCSAIM:

1. Élj, dolgozz, viselkedj úgy, hogy büszke tudjál lenni a saját eredményeidre!
   Hogy a gyermeked, a párod, a szüleid, barátaid büszkék tudjanak rád lenni és követendő példaként emlegessenek!
2. Formáld úgy a körülötted élők gondolkodásmódját, a munkához és másokhoz hozzáállását, hogy ők magukra, Te pedig rájuk büszke lehess!
3. Ha bárkit látsz, aki tisztességgel, lelkiismeretesen, és nem mellesleg barátságosan elvégzi a dolgát, dicsérd meg! Ismerd el a teljesítményét! Legyen az a beosztottad, vezetőd vagy egyenrangú munkatársad.
4. Ne fukarkodj az elismeréssel, ha egy bolti pénztáros, egy szőnyegáruház eladója vagy egy utcaseprő érdemli meg a dicséretet! Már ezzel is egy kicsit segíted a jól végzett munka becsületét emelni a társadalomban. Akit megdicsértél, annál egészen biztos!

►►►►

Ingyenesen letölthetsz egy vállalkozóknak szóló esettanulmány gyűjteményt, számtalan hasznos tanulsággal fűszerezve: Klikk!