Levelet kaptam Budapest Főváros Kormányhivatalából. Tárgya: Nyugdíjbiztosítási hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés. Küldtek egy kimutatást arról, mikor, hol, mennyit dolgoztam. Ezt az írást ez a levél ihlette, ezért köszönöm a Kormányhivatalnak a küldeményt!
Megnéztem ezt a kimutatást és furcsa érzés kerített hatalmába. Ezekben a számokban nem csak egy statisztikai nyilvántartást láttam meg, hanem mást is.
Kicsit talán szentimentális is a történet és gondolatsor, de jó szívvel ajánlom figyelmedbe!
A kimutatásból megtudtam, hogy 31 év 153 nap szolgálati idővel rendelkeztem 2018.12.31-én. Azóta ez már közel egy évvel több lett.
1976.07.22-én történt az első olyan munkavégzésem, amelyet a nyugdíjba majd beleszámolnak! A baracsi Béke MGTSZ (Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet) volt az első munkaadóm. Diákként nyári alkalmi munkát végeztem ott. Nem voltam még 12 éves!
Ezt ma már lehet, hogy gyermekmunkának minősítenék és bünteti a törvény… nem tudom… Én akkor nem éreztem azt, hogy kizsákmányolnak. Sőt! Büszke voltam arra, hogy a felnőttekkel együtt dolgozom és bírom velük a tempót. Hogy egyenrangúnak tekintenek, mert hasonló munkát végeztem, mint ők. Gyümölcsszedés, vízhordás, öntözőrendszer telepítése és őrzése a krumpliföldeken. Ilyenek. Több nyáron át dolgoztam ott általános iskolás koromban.
Amit megkerestem, az az én pénzem volt, én gazdálkodhattam vele. Meggyőződésem, hogy a fiatal korban végzett munka jellemformáló hatással bír!
Rám nézve biztosan az volt.
Szüleimtől mindig ezt hallottam és láttam: Végezd el tisztességgel a rád bízott munkát. Úgy, hogy ne kelljen szégyenkezned miatta. Sok minden más mellett ezért is nagyon tisztelem és szeretem őket. Mert értéket és példát mutattak ebben is. Anyukám kereskedelemben dolgozott, apukám buszsofőr volt. Tisztelték őket a hozzáállásuk miatt. De ebből a munkából nem lettünk gazdagok, sőt….
De négyen voltunk (és vagyunk) testvérek és mind a négyünket tisztességes emberré neveltek. Sok túlmunkát, spórolást, háztáji gazdálkodást végezve teremtették meg a szükséges anyagiakat. Segítettek minket mindig, ahogy tudtak.
Édesapám két napja volt 84 éves, anyukám a 82. évében van. Remélem, hogy még nagyon sokáig köztünk lesznek, hogy ezt az értékrend mutatást meghálálhassam nekik.
Azóta is tisztelem a fizikai munkát végző embereket. Persze csak ha tisztességgel elvégzik a rájuk bízott munkát. Mert igazi értéket teremtenek mások számára is.
Ne tartsatok demagógnak, de szerintem a munkáját hivatástudat szintjén, profin elvégző kukás vagy egy takarító többet tesz hozzá az életünkhöz, többet segít nekünk, mint néhány politikus, magas beosztású önkormányzati tisztségviselő vagy tévéből ismert „celeb” sztár.
Ezért én nagyon gyakran alkalmazom a dicséretet teljesen ismeretlen embereknél is, ha azt látom, hogy valaki tisztességgel elvégzett, minőségi munkát tesz le az asztalra.
Csak az elmúlt napokból néhány példa: egy bevásárlóközpont mellékhelyiségének takarítójának köszöntem meg a tisztaságot, egy szőnyegbolt eladójának a készséges, barátságos, segítő kiszolgálást, egy LIDL-es pénztárosnak a pörgős, mégis mosolygós kiszolgálását a hosszú sor ellenére. Alaposan elismertem őket!
És tudom, hogy őket ezzel egy kicsit büszkébbé tudtam tenni és jobbá tettem a napjukat!
Büszkeség…. Nem mindenki szereti ezt a szót. Mert van, aki keveri a nagyképűséggel, pökhendiséggel, vagy valami hasonlóval.
Pontosítsuk, mit jelent a BÜSZKESÉG!
Ezeket a meghatározásokat a wikiszótár.hu oldalról másoltam ide:
- Megelégedettség vagy öröm érzése amiatt, amit tettünk, vagy amit egy másik személy tett (aki szoros kapcsolatban áll velünk).
- Önmagunk értékének tudása. Bizonyosság abban, hogy magunk vagy társainkkal képesek vagyunk jó hatásokat okozni, célokat elérni. Diadalmas érzés, amit az ember önmagába vetett hite, bizonyossága és saját, magas szintű jóra törekvésének ideáljaihoz való igazodás tart fenn. Ez olyan önbecsülés, amit a csoportban betöltött szerep, vagy az elért eredmény igazol vissza.
Ebből látszik, hogy az ember a saját maga, vagy közvetlen társai által elért olyan eredményekre büszke, ami építő jellegű, előre vivő dolog. Amivel segítettünk másoknak, még ha az a fizetett munkánk része is volt.
Arra ritkábban vagyunk büszkék, hogy ma megint mennyit sikerült lógnunk a munkahelyen, vagy mennyi selejtet gyártottunk.
Ha meg valaki attól elégedett, hogy valamit hogyan oldott meg nagyon „ügyesbe”, hogyan tudott valakit megkárosítva előre jutni, hát azért az kétes dicsőség és értékrendi problémákra utal…
Szeretnéd, hogy az igazi jó értelembe vett BÜSZKESÉG terjedjen el és legyen egyre jellemzőbb jogos érzés a környezetedben élők számára?
HA IGEN, FOGADD EL JÓ TANÁCSAIM:
- Élj, dolgozz, viselkedj úgy, hogy büszke tudjál lenni a saját eredményeidre!
Hogy a gyermeked, a párod, a szüleid, barátaid büszkék tudjanak rád lenni és követendő példaként emlegessenek! - Formáld úgy a körülötted élők gondolkodásmódját, a munkához és másokhoz hozzáállását, hogy ők magukra, Te pedig rájuk büszke lehess!
- Ha bárkit látsz, aki tisztességgel, lelkiismeretesen, és nem mellesleg barátságosan elvégzi a dolgát, dicsérd meg! Ismerd el a teljesítményét! Legyen az a beosztottad, vezetőd vagy egyenrangú munkatársad.
- Ne fukarkodj az elismeréssel, ha egy bolti pénztáros, egy szőnyegáruház eladója vagy egy utcaseprő érdemli meg a dicséretet! Már ezzel is egy kicsit segíted a jól végzett munka becsületét emelni a társadalomban. Akit megdicsértél, annál egészen biztos!
►►►►
Ingyenesen letölthetsz egy vállalkozóknak szóló esettanulmány gyűjteményt, számtalan hasznos tanulsággal fűszerezve: Klikk!
