Van egy kedves történet, amit talán ismersz Te is. Két székely ember szótlanul iszogat a kocsmában néhány órája. Az egyikük lábánál hever egy kutya és fájdalmasan nyüszít.
Az egyik székely egy idő után megkérdezi:
- Te komám! Ez a Te kutyád?
- A’ há’! – jön a válasz.
- És miért nyüszít olyan fájdalmasan már órák óta?
- Há’ mert a padlón kiáll egy szög, oszt pont belefeküdt. Az nyomja és azé' nyüszít.
- De hát akkor miért nem kel fel és megy odébb?
- Mert annyira azé' még nem nyomja….
Ez jut eszembe mindig, ha olyan valakinek a panaszkodását hallom, aki egy fennálló helyzettel, munkatárssal, ügyféllel, stb. kapcsolatban elégedetlenkedik, de semmi nem utal arra, hogy lépéseket tenne a probléma kezelésére.
Olyan, mintha ragaszkodna az adott problémához. Mert ha igazán nem akarná azt a problémát, már biztosan megszabadult volna tőle.
Viszont nagyon veszélyes dolog valamit ismételgetni, hogy mi miért nem jó, miért nem lehet ezzel kezdeni semmit, miért nem lehet változtatni, nincs megoldás, stb…
Mert minél többször arra tesszük a figyelmet, hogy mit miért nem lehet, azzal mindig egy kicsit jobban megszilárdítjuk és odarögzítjük azt a problémát.
És a végén már betonszilárdságúvá válik a dolog.
Saját megfigyeléseim szerint a következő okok miatt nem lép egy ember a tettek mezejére, ha valami gondja van:
LUSTASÁG, KÉNYELMESSÉG:
A probléma kezelése több küzdelemmel, erőfeszítéssel jár, mint a probléma elviselése.
ALACSONY SZÜKSÉGESSÉGI SZINT:
Még nem elég nagy a kényszerítő erő. Vagyis a kellemetlenség, a probléma nagysága még nem akkora, hogy elszántan a kezelése mellett döntsön az ember. Pont, mint a kutya a viccben. Fáj, fáj… de még nem annyira, hogy megmozduljon.
CÉLOK HIÁNYA MIATTI MOTIVÁLATLANSÁG:
Ha nincs olyan igazi célja valakinek, amiért hajlandó lenne kilépni a megszokott komfortzónából, gyakran akkor is panaszkodással igazolja a fennálló helyzetet. (Ebben az országban nem lehet előre jutni, ilyen emberekkel nem lehet dolgozni, egy vállalkozó nem engedheti meg magának, hogy ne ő dolgozzon legtöbbet a cégben, másnak sem könnyebb, stb….)
ÖNBIZALOMHIÁNY:
Valóban azt gondolja, hogy az a probléma legyőzhetetlen, sokkal nagyobb annál, mint amit ő képes kezelni. Vagyis a saját képességeit kisebbnek látja annál, amennyi kellene a probléma megoldásához.
TUDÁS HIÁNYA:
Igenis zavarja a fennálló probléma, de tényleg nem TUDJA, hogyan kellene kezelni.
KONFRONTÁLÁS HIÁNYA:
Nem összekeverendő a konfrontálódással, ami inkább összeütközést, nyílt konfliktust jelent valakivel.
Konfrontálás alatt értsük azt, amikor valaki valóban hajlandó ránézni, szembe nézni azzal a problémával, meghátrálás, elbújás, kitérés, elodázás nélkül.
Nos, ameddig ez fennáll, addig a probléma is fenn fog maradni. Aki pedig bármivel hajlandó szembenézni, az képes bármit kezelni is!
Egy izgalmas játékra hívlak!
-
Keress egy olyan dolgot az életedben, amit most nehézségként élsz meg.
Egy nagyon konkrétat! Ez lehet a munka vagy magánéleti területen is. -
Pontosan fogalmazd meg magadnak, hogy ott mi a problémád!
-
Aztán a fenti listából x-eld be azt az IGAZI OKOT, amiért TE még nem kezelted azt a problémát!
De legyél nagyon őszinte magadhoz!
Konfrontáld valóban azt az OK-ot, amiért még nem kezelted a megnevezett problémádat. Ha ezt teszed, az elvezethet ahhoz, hogy tényleges megoldást találj a gondodra.
Hogy ez nem volt egy fair játék tőlem? Olyan piszkálódós, kellemetlenkedős volt?
Lehet…
De ha segített egy kicsit is, akkor én ennek örülök!
►►►►
Ingyenesen letölthetsz egy vállalkozóknak szóló esettanulmány gyűjteményt, számtalan hasznos tanulsággal fűszerezve: Klikk!
