Meeeeeennyiiiiiii????? Harminc!!!! Mi harminc?????? Hát mé’? Mi mennyi???? Ugye ismerős mindenkinek ez a régi viccecske? Ez jutott eszembe a mostani témával kapcsolatban. Nagyjából ilyen bizonytalanságot és zavart érzek az erőtérben legtöbbször, ha egy cégben a statisztikai – mérési rendszerről…

Több mint ezer vállalkozót ismertem meg az évek alatt. Több százzal személyes kapcsolatban is voltam és sokukkal együtt is dolgoztam. Ezért nyugodtan ki merem jelenteni: A vállalkozók döntő része igyekszik jól működtetni a vállalkozását. A tudása legjavát beleteszi a munkába. És akinek ma talpon…

Sokszor előfordul, hogy a vezetők és a csapat megszakadásig dolgoznak, de az eredményeik nagyon siralmasak. Egy ilyen probléma feltárását és kezelést mutatom meg most nektek.

Egyetlen dolog van, amiből ugyanannyi jut szegénynek és gazdagnak, pénzért nem vehető, pedig sokan minden pénzt megadnának érte. Ez az idő!

Hamlet monológja, a "Lenni, vagy nem lenni?" szállóigévé vált. Cégvezetők gondolataiban ehhez fogható nagyságrendű kérdésként szokott kavarogni a következő gondolat: "Teljesítménybérezés: Bevezetni, vagy nem bevezetni?"

Az emberek, de sokszor még az orvostudomány is értetlenül áll olyan csodák előtt, ami az ő tudásuk alapján nem következhetne be.

Sok évvel ezelőtt hallottam egy zseniális mondatot egy kedves vállalkozó ismerősömtől: „A méhek nem mindig olyan szorgalmasak, mint hisszük. Csak nem tudnak halkabban zümmögni.”

Az őrültséget sokféle módon lehetne meghatározni. Ami nekem leginkább tetszik, az Albert Einsteintől származik: "Az őrültség: Változatlanul ugyanazt csinálni, és közben teljesen más eredményeket várni."

Vezetőktől az egyik leggyakrabban hallott panaszcsokor kb. így foglalható össze: „Nem igaz, hogy ezt sem képes megcsinálni!” „De hogy-hogy ezt sem érti? Hogy-hogy ez nem logikus neki magától is? De most tényleg ennyire szájba kellene rágni dolgokat?” „Miért nem természetes ez másnak is a cégben?”